A rendszerváltás utáni kormányok vetésforgójában jól látható az a ki nem mondott megállapodás, amit tömören élni és élni hagyni-val lehetne jellemezni. Értem ezt a regnáló és az épp ellenzékben lévők közti viszonyra, legfőképpen gazdasági területen. Magyarul, a leváltott kormányok kormányzásuk alatt elindított manővereit az új hagyta működni, valamint és általában: az új kormányok bábuikat ugyan előretolták, de az előzőekéből is hagytak a táblán. Ez az elnéző, „még mi is lehetünk ellenzékben” gondolat vezérelte cselekménysorozat rettenetes károkat és torzulatokat okozott gazdaságunkban. Orbán ezt a kimondatlan megállapodást rúgta fel.
Ennek a lépésnek ugyan két megítélése is lehet, hiszen a jó szándékú, a további károk megakadályozása és a mindent nekem lehetőség ugyan úgy szóba jöhet. Úgy látom, hogy még a második eshetőség is jobb, hasznosabb, mint ami eddig volt, és a lépés megítélésénél nem feledhető, hogy egy esetleges 2014-es kormányváltás után Orbánék megnézhetik magukat. Gazdasági téren biztos nem számíthatnak másra, mint amit ők nyújtanak ma az ellenzék köreinek. Nos, ha a mindent nekem elv is az igaz, a gazdasági torzulást okozó hallgatólagos megállapodás megszűnt, ennyi haszna már is van, amely nem múlik el, értékéből nem veszít. Hiszen, minden új kormány érdekszférája nagyon is át fogja gondolni, hogy mibe vág bele, amelyet 4év múlva a következő ellehetetleníthet. Jó esetben ez átstrukturálhatja a gazdaságot, olyan tevékenységek kerülhetnek előtérbe, amely az épp ellenzékben lévőknek is „tetszik”, azaz a gazdasági érdek közös és hosszútávú, amely szükségképpen a politika szembenállást is mérsékelheti.
Nem kell ismerni közép- és/vagy nagyvállalkozót (persze nem árt), elég némi ismeret és józan ész, hogy tudjuk, minden pénzről szól, vagy azt, hogy országunkban vannak érdekcsoportok melyek pártközeliek. Egy-két ismerőstől beszerzett infó abban segíthet, hogy tisztábban lássunk, kivonja a képletből a zajt, mert elmondják, hogy semmi másról nincs szó csak arról, hogy a baloldalhoz köthető gazdasági érdekeknek ott tart be a FIDESZ, ahol csak tud. Ez a baj, hogy most elmarad az extraprofit. A többi csak zaj, amely lényege a hangulatkeltés, erősen felnagyított alkatrészekből és gyűlöletből gyúrt szitokáradat. Mert azzal nehéz meggyőzni a szavazót, hogy: „...kihasználtuk, hogy kormányon vagyunk, csináltunk egy csomó vállalkozást, amiből jól éltünk, és most a csúnya FIDESZ keresztbe tesz nekünk. Szavazzatok ránk, hogy megint sok pénzünk legyen." Pedig erről van szó és semmi másról.
Persze, ennek az átalakulásnak vannak nehézségei, vannak „áldozatai” ez elkerülhetetlen, valamint teljesen demokratikusan sem lehet ezt véghezvinni.
Érdekesen alakulnak a vélemények. Pl. egy középvállalkozó ismerősöm, aki Gyurcsányék alatt jól élt, akkoriban folyamatosan maga által is hihetetlen mértékűnek jellemzett korrupcióról és elképzelhetetlen összefonódásokról számolt be. Valóban úgy éreztem, hogy számára nehéz erkölcsi feladat ezen körülmények közt működni, de megtette..., persze most nagy Orbán gyűlölő, mert nem kap megrendeléseket, egyet sem. Ő azon kevesek közzé tartozik, akinek közvetlenül számít, hogy ki van kormányon, de az ő, és vele egy cipőben járók szavazatára nem lehet kormányváltást alapozni.
Tehát szükség van a népre is, és mivel megállapítottuk, hogy azzal még sem lehet kampányolni, hogy szavazz ránk, hogy legyen pénzünk, ezért más módszerekre van szükség. A nép nagy része képtelen a függönyök mögé nézni, valamint az egyén számára egyik, vagy másik kormány működése közt alig-alig érezhető a különbség, ezért csak az indulatkeltés marad. Az indulat elragadhat bárkit, egy papot is, és ugyan jókat lehetne vitatkozni egy íráson, egy másik hasonló véleményen is, de mire mennénk vele? Esetleg jól összeveszünk, veszhetünk, veszhetnek, akik megteszik, fokozódnának az indulatok, amely közben a valódi kérdést még csak nem is érintenénk.
A politika pénzről szól, a pénz a gazdaságot működteti, és ha a gazdaság jól működik, akkor az legfőként a működtetőinek, de végül is mindenkinek jó, de ez egyenlőre nincs így. Minden, ami nem erről szól, csak mellékes. Lásuk be, nem attól lesz jobb, vagy rosszabb a gazdaság, hogy a kormány emlegeti-e Istent, vagy sem.
Hogy a jelenlegi kormány "jót tesz-e" a gazdaságnak vagy sem, az szerintem és jelenleg nem eldönthető, mivel a folyamatok összetettek, a külgazdaságnak való igen nagy kitettségünk bármit felülírhat, jó és rossz irányban is, de egy biztos, … ha fenti meglátásom helyes, valami olyan jelentőségű változás indult el, amelyről alaposan feltételezhető, hogy hozadéka pozitív lesz.